Mivel a konferencián az Úr és a testvérek iránti bizalomról is volt szó, valószínű, hogy a kérdés erre vonatkozik, a testvérek iránti bizalomvesztésre. De szólok az Úrban való bizalomról is. Két Igét olvassunk el:

Péld 22:19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged. Jer 17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!

Ebből az Igéből megtanulhatjuk: Csak az Úrban bízzunk! Benne teljesen meg lehet és meg kell bíznunk. De ha emberben, vagy önmagunkban bízunk, nemcsak csalódhatunk, csalódunk is, vagy akár átok alá kerülünk.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Ne bízzanak a hittestvérek egymásban és az elöljárókban? Állandó gyanakvásban éljünk mindenkivel szemben? Nem, nem ezt jelenti, hanem azt, hogy a testvérekkel való kapcsolatomnak is az Úr iránti bizalom legyen az alapja, amihez hozzátartozik, hogy mindenben az Ige szerint járjak el.

Három kérdéskörről szólok: I.) Mi lehet az oka a bizalomvesztésnek, és hogyan előzzük ezt meg? II.) Hogyan lehet a bizalmat helyreállítani? Helyreállni? III.) Lehet-e olyan eset, hogy a bizalom nem áll teljesen helyre?

I.) Mi lehet az oka a bizalomvesztésnek, és hogyan előzzük ezt meg?

1.) A másikról és magamról alkotott elképzelésem is oka lehet a bizalom elvesztésének. Minden alap nélkül olyan szépet, jót képzelek el a másikról, ami nincs benne. Előbb-utóbb kiderül, hogy nem olyan, mint amilyennek elképzeltem.

Akkor is könnyen megbotránkozom a másikon, ha magamról gondolok többet a kelleténél, és úgy vélem, hogy én jobb vagyok másoknál, és soha nem követnék el olyat, mint a testvérem. Az Úr előbb-utóbb majd kijózanít ebből!

2.) Ha valakiről súlyos dolgot hallok. Mielőtt a bizalmamat megvonnám tőle, járjak utána, és hallgassam meg az illetőt is. Olv. 5Móz 13:12-15 akkor keress, kutass és szorgalmatosan tudakozódjál, és ha igaz. Ján 7:50-51-ből. Monda nekik Nikodémus, ... Vajon a mi törvényünk kárhoztatja-e az embert, ha előbb ki nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit cselekszik? 1Tim 5:19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra. Nagyon felelőtlen magatartás, ha csupán hallomás, szóbeszéd alapján valakit kárhoztatok, és megvonom tőle a bizalmamat.

3.) Ha én magam láttam vagy hallottam, még akkor is legyek óvatos, mert a látszat néha csal. A látottakat és hallottakat esetleg rosszul értelmeztem. Ezért szükséges megbeszélni az illetővel. Pl. Valaki a következőt látta:

1. A bapt. prédikátor egy este a házuk tornácán seprűvel verte a felesége fejét, aki sikongatva szaladgált, de a prédikátor utána ment, és nem hagyta abba a verést. Ezt elmondta másoknak, és a gyülekezet vénjeinek is a tudomására jutott, akik emiatt prédikátort fegyelem alá helyezték. Mikor megkérdezte az okát, csak annyit mondtak: „Még kérdezi? Hiszen tudja!” Mikor aztán egyszer csak megmondták az okát, elmondhatta a prédikátor is, mi történt. A felesége hajába akadt egy denevér, a miatt sikítozott, és a prédikátor a seprűvel akarta elűzni a denevért.

2. Egy igehirdető a kocsmából jött ki, és elesett. Aki látta, úgy értelmezte, hogy részeg volt, és ezt elhíresztelte. Ha megbeszélte volna vele, akkor megtudta volna a valóságot: A szomszéd faluból jött gyalog. A nyári hőségben nagyon szomjas volt, és szódavízért ment be. Kifelé jövet elvétette a lépcsőt, és azért esett el.

4.) Ha megbeszéltem az illetővel, és az derült ki, hogy tényleg nagyot vétett, és a bizalmam megingott benne, akkor jön a következő kérdés: Hogyan lehet a bizalmat helyreállítani? Mikor a bizalmam valakiben megrendült, fontos, hogy az Úrban ne rendüljön meg. Sőt legyen erősebb, látva, hogy emberekben lehet csalódni, önmagamban is, de az Úrban sohasem!

Ének: Ki az Úrban bízott, nem csalódott még! Első lennék és, ha szégyent vallanék.

II.) Hogyan lehet a bizalmat helyreállítani? Helyreállni?

1.) Először az Úrral kell a bizalmamat helyreállítani, ha Benne is megrendült volna. Vagyis nekem, a csalódottnak kell helyreállni. Meg kell értenem, hogy:

Az Úr engedte meg ezt a csalódást, mégpedig a javamra, mert engem akar valamire megtanítani. Pl. arra, amit az elején olvastam: Péld 22:19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged. Ha külsőleg, pl. anyagilag kárt szenvedtem attól, akiben csalódtam, akkor is bízzak az Úrban, hogy az anyagi kárt majd pótolni fogja, de ennek a csalódásnak szellemi haszna lesz. Lehet, hogy megaláztak, megszégyenítettek, de ha az Úrban bízom, azt mondom: Zsolt 119:71 Jó nekem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. Ha én, a megalázott ember magam is megalázkodom és alázatban maradok, annak nagy szellemi jutalma van. Jak 4:6 De majd nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.

2.) Szívből meg kell bocsátanom annak, aki ellenem vétkezett. Ehhez alázat kell! Annak a beismerése, hogy én sem vagyok tökéletes, én is követtem márt el hibát, sőt bűnt, és az Úr Jézus mindkettőnk bűneiért meghalt. Isten megbocsátott nemcsak nekem, a másiknak is. Magamnak ártok a legtöbbet, ha nem bocsátok meg. A Mát 18. r.-ben olvasunk az adós szolga példázatáról, akinek az ura 10.000 talentumot engedett el, és ő nem engedte el a másiknak a 100 dénárt! Mi lett a következménye? Máté 18:34-35 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.

3.) A bizalom helyreállásához a vétkes megalázkodása és megváltozása is kell. Az Úr kezéből vehetem a csalódást, sok mindenre megtaníthat általa az Úr, szívből meg is bocsátok, de ezzel még nem állt helyre a bizalmam afelé, akiben megingott. De ha ő belátja és megbánja a bűnét, bocsánatot kér tőlem, és ha látszik, hogy valóban megváltozott a gondolkodása és a magatartása, és ez tartós, akkor egy idő után helyreáll felé a bizalmam. Hangsúlyozom, hogy ehhez idő kell! Nem megy egyik napról a másikra. Kisebb csalódásoknál napok, hetek, nagyobbaknál hónapok, évek telhetnek el, mire helyreáll a bizalom. Ezt meg kell értenie a vétkes félnek is! Nem vetheti a másik szemére, hogy a bocsánatkérése után azonnal nem a régi a bizalom. A csalódott testvér szívében is munkálkodik az Úr, benne is van elintézni való, és ahhoz is idő kell. Csak az Úr kegyelme, szeretete és a testvérek engedelmessége nyomán állhat helyre két hívő ember bizalmi kapcsolata.

III.) Lehet-e olyan eset, hogy a bizalom nem áll teljesen helyre?

Igen, lehetséges. Négyet említek a sok lehetséges eset közül:

1.) Nem közös a hitünk. Tit 1,3: Titusnak, a közös hit szerint való igaz fiamnak. Kiderülhet arról, akiben csalódtam, hogy más a hitünk. Mint ahogy Pál apostol idejében is voltak a gyülekezetekben olyan, főleg zsidó származású hívők, akik a törvényhez való visszatérést szorgalmazták. Most ellenkezőleg, a szabadosság, a lazaság a baj, amikor Istenre és J. Kr.-ra úgy tekintenek, hogy semmit nem vár tőlem, de én elvárom, hogy Ő segítsen terveim és akaratom megvalósításában.

2.) Ha valaki anyagi előnyöket keres a testvéri kapcsolatban. 1Tim 6:5b akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Amikor azért következett be bizalomvesztés, mert valakinél kiderült, hogy a testvérektől csak anyagi támogatást vár. Az Ige szerint az ilyenektől távol kell tartani magunkat. Megtérhet az ilyen is, de az anyagi dolgokban bizalmatlanok maradunk.

3.) Ha valaki visszaél a bizalmammal. Zsolt 55:15 Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. A testvérek tömegéből volt valaki, akivel mindent bizalmasan megosztottam. Elmondtam neki a bűneim, botlásaim is, hogy együtt vigyük az Úr elé. Sok mindent megtudott rólam, és visszaélt vele. Bűneimet kifecsegte, és alkalomadtán ellenem fordította. A gyengeségeim ismeretét arra használta, hogy uralkodjék rajtam.

Ebből is meg lehet térni, neki is meg kell bocsátani, de az édes bizalom vele többé már nem áll helyre. Aki így csalódott, még más testvér felé is nehezen lesz nyitott.

4.) Ha gyülekezeti elöljáró követ el nagy bűnt. Olyat, amiről az 1Kor 5:11-ben olvasunk: hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Az ilyeneket ki kell zárni a gyülekezetből, de az elöljáróknál súlyosabb a helyzet. Most olvastuk a konferencián a Titushoz írt levélből, hogy csak olyan lehet presbiter, aki feddhetetlen...

Világos, hogy ezeket a nevezetes bűnöket is megbocsátja az Úr, és a testvérek is, de aki ilyet követett el, nem lehet többé a gyülekezetben elöljáró. Évtizedekkel ezelőtt történt ilyen a mi gyülekezetünkben is. Egyes testvérek emberi, lelki szeretettel álltak a kérdéshez, és elmarasztaltak minket. Szeretetlenséggel, keményszívűséggel vádoltak, amiért csak visszafogadtuk azt a testvért, de nem lehetett többé elöljáró. De az Ige azt mondja az elöljárókról 1Tim 3:7 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék. Márpedig az ilyennek rossz bizonysága van a kívülvalók előtt. Aki az említett súlyos bűnbe esik, megtérhet, bűnbocsánatot kaphat, visszajöhet a gyülekezetbe, megtörhetjük együtt a kenyeret, de már nem lehet elöljáró! Ezt Úr rendelte így, az Ige mondja.  Ha ismét elöljáró lenne, gyalázatba és az ördög tőribe esne, amit nem szeretnénk.

Befejezés:

Visszatérek a két Igéhez, amivel kezdtem: Olv. Péld 22:19. + Jer 17:5

Csak az Úrban bízhatunk, és Benne bízzunk is! Emberben nem bízhatunk.

Ján 2:24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk, amiatt, hogy ő ismeré mindnyájukat. Akkor hát állandó gyanakvásban éljenek mindenkivel szemben? Nem! Az emberek felé is lehet bizalmunk, de csak az Úrba vetett bizalmon keresztül. Vagyis. Bízok az Úrban, hogy a hittestvéreimet Tőle kaptam. Olyanok, amilyeneket az Úr a legjobbnak látott. Ha csalódom bennük, akkor arra szükségem volt, mert az által is jóra tanít engem az Úr: alázatra, megbocsátásra, vigyázásra. Arra, hogy az Úrban még inkább bízzak. Meg van írva: Ef 4:6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. Ámen.